Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY EGY VÍZI SZÖRNYRŐL

  

 

Lassan hajnalodott.

A fonyódi strandon egy ottfeledett, piros alapon fehér pöttyös labda hevert a homokban. Mellette összeroncsolt emberfej didergett, szemürege mélyén és hajának erdejében hangyák építkeztek, a vállak helyén húsfoszlányok csüngtek alá, mintha a karcsú nyakat cikcakkosra nyesték volna. A törzs és a végtagok néhány lépésnyire feküdtek, moszatfoltokkal borítva; az egyik kézre több köteg hínár csavarodott, a köldököt békanyál dugaszolta el.

E maradványokat a Balaton hullámai sodorták partra alig pár órával korábban. A test (mint később a minden részletre kiterjedő hatósági vizsgálat megállapította) nyolcfelé szakadt, nagy volt „a hám- és szövetveszteség” is.

Mivel a halottkém az Adrián nyaralt, a helybeli rendőrkapitány öreg szomszédját vette rá, hogy szemlélje meg, mire bukkantak, s határozza meg a halál okát. A fehér hajú körzeti orvos a következő jelentést adta:

 

„Nő... 25–40 év közötti... Magassága 150–180 centiméter... Súlya 45–75 kilogramm... Valamilyen nagy testű víziállat marcangolta szét... Ruházatra utaló nyomok nincsenek...”

 

– Egyszóval fürdés közben érte a támadás? – kérdezte a rendőrfőnök komor képpel.

A doktor némán bólintott.

– Egek, hát miféle szörnyeteg képes ilyesmire? Egy óriáscsuka? Harcsa?... Vagy a Jónást elnyelő cethal?

– Nos – habozott a doktor –, esetleg egy új állatfajta... 

 

* 

 

Jóllehet forró nyomon indult meg a detektívosztag, a rendőrség nem adott tájékoztatást a sajtónak. Találgatás találgatást követett, amint a csupasz tények fényében mind többen, szimatoló had, kutatták a rejtély magyarázatát.

Fölmerült, hogy valamely tengeri ragadozó került ismeretlen, vad bolyongással a Balaton vizébe; túlfűtött képzeletű hírlapírók a nagy fehér cápát és Moby Dicket emlegették. Táviratoztak is a tengertani intézetekbe, hogy mihamarabb küldjenek a helyszínre egy sokat tapasztalt oceanográfust, aki majd eloszlatja a sűrű homályt.

Mások amellett törtek lándzsát, hogy a „nagy testű víziállat” a Loch Ness-i szörny balatoni változata, meséink sárkánya, egy hús-vér Brontosaurus pannoniensis – s ők is kértek szakértőt az őslénytani múzeumok igazgatóitól.

 

 

viziszorny.jpeg

 

 

Megint mások emberszerű teremtményre gyanakodtak, s a XX. század Hany Istókját vélték fölismerni az agg kisvárosi orvos szűkszavú jellemzésében; nem csoda, hogy hamarosan egyik világhírű antropológusunk tett fogadalomnak beillő ígéretet az eset tanulmányozására. 

 

* 

 

Fonyódon persze pattanásig feszültek a rendőrfőnök idegei. Bár naphosszat a halántékát dörzsölte, szemhéját nyomkodta, mégsem gyúlt ki elméjében az isteni szikra. Olykor bele-belekotort a már több helyütt púposra zsúfolódott beszámolók és jegyzőkönyvek, hetet-havat összehordó tanúvallomások papírcsomóiba is.

Odakinn ezalatt a titok körüli lázas izgalom az egekig csapott. Merő zűrzavar volt az utca. A késhegyig menő viták hevében megszámlálhatatlan száj pörlekedett, kar emelkedett, ököl hadonászott.

Különös kép tárult az arra vetődött utazó elé. A főtéren dühös szakértők cibálták az ellenvéleményen lévő tudósok szakállát. Odább a fényképezőgépük boldogabbik végével vették célba egy-egy újságíró fejét a vetélytárs lap fotósai. Még az örömlányok is hajba kaptak, s tűsarkaikkal csépelték egymást. A kocsmák törzsközönsége szék- és asztallábakkal utánozta őket. A cápára esküvő utcakölykök pedig bandaháborúkat vívtak a sárkánypártiakkal, majd egyesült erővel rontottak rá a kérészéletűnek bizonyuló Hany Istók Társaság jól fésült ficsúrjaira.

Fenekestől fordult föl a világ. A tömegverekedések jajgató sérültjeivel negyedóránként sivító mentőautók robogtak a kórházakba, fel-fellökve néhány eléjük szédülő gyalogost.

A bulvársajtó szalagcímei egyre vastagabbak lettek.

A rendőrkapitányt rövidesen leváltással fenyegette meg kofa módra rikácsoló polgármestere.

– Kerítse kézre azt az ámbráscetet vagy repül! – harsogta a nagy ember, mielőtt levágta a kagylót, hogy beletúrjon egyetlen éjszaka alatt megőszült hajába. Majd percekig bámulta cédrusfa íróasztala fiókjában a dossziék alól előmeredő Magnum pisztolyt. 

 

* 

 

... Végül is, miként arra a boldogtalan rendőrfőnök egy hét múlva fényt derített, a vízi szörny nem volt más, mint „K. János harmincöt éves, munkanélküli, többszörösen büntetett előéletű ...-i lakos, aki gyilkos tettét szerelemféltésből követte el”.

A körzeti orvost még aznap nyugdíjazták.

 

(1995)