Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önéletrajzféle

 

 

 

RENDHAGYÓ AUTOBIOGRÁFIA

 


   Hungáriában születtem, a fantaszták országában, ahol a szomszédainkétól elütő nyelvről még mindig nem döntöttük el, hogy a finnel rokon-e, vagy az ujgurral, netán a sumérból sarjad, esetleg a Tejútról ered. (Néhány megkerülhetetlen kútfő szerint a magyar volt a Biblia ősnyelve is.) 

* * *

   1968 nyarán, júliusban láttam meg a holdvilágot. Épp tizenharmadika volt, fertályóra híján péntek; horoszkópot azóta se készítettem, az aszcendensemről sincsenek értesüléseim, ám egyvalami biztos: mint az emberiség egytizenketted része, én is Rák jegyű lettem. S mindez Fejér megye délkeleti sarkában, a Mezőföldön, a római Intercisa romjainál történt.
   Dunaújváros, a hajdanvolt Pentele falu... Ott jártam előbb mellé az általános iskolának, utóbb pedig ki a Móricz Zsigmond nevét viselő tanintézményt. Nem túl fényes bizonyítvánnyal: eleinte még az épkézláb mondatok papírra vetése is gondot okozott. (Másodikban fogalmazásból csak kegyelemkettest kaptam, amit nyilván élénken helyeselne néhány mai kritikusom, ha lennének ilyenek.)
   És itt merül fel a költői kérdés: vajon a későbbi szépírók java része miért nem tud szépen írni, míg az iskolapadot koptatja?   

 

attila.jpg

 

   Szó, ami szó, családom mindkét ágon gyökértelen volt az eredetileg Sztálinról elnevezett „első szocialista városban”, az ötvenes évek Vadkeletén, de ez jóformán az összes ott tanyát ütő családról elmondható. (Leszámítva a kevés törzsökös famíliát, akik vagy a szürke betonrengetegbe költöztek, vagy maradtak a pentelei „óvárosban”, mint kulákok és más gyanús elemek.)

* * *

   A Gángoly [ejtsd: gángoj név eredete bizonytalan. Két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó történetet is hallottam róla, így legalább az egyik legenda.
   Az első szerint a csángó szóból jön, melynek nyomán egy moldvai nemzetséget képzelek magam elé, akik kalandos vándorlás után érkezhettek a 
mai Burgenlandba.
   A regényes história csak ott sántít, hogy a Gángó alakból indul ki. Tudniillik a család neve idővel „megkopott”, s régi formáját nagyapám, Gángó Gyula állíttatta vissza a két világháború közt. (Padláson, pincében vagy más eldugott zugban lelt árkusok, okmányok alapján.) Hosszú kihagyással az első Gángoly az ő Emil nevű fia volt, aki Zalalövőn jött világra, majd a Vas megyei Püspökmolnáriból felnőtt fővel telepedett át Dunaújvárosba. Apám így már a „kohászat fellegvárában” ismerte meg és vette feleségül pesti származású édesanyámat, Zsellér (korábban Zlatinkovics) Nándor idősebbik, Dorottya nevű lányát... Hét évvel a születésem után annak rendje-módja, azaz a kordivat szerint el is váltak.
     De térjünk vissza a (naiv) etimológiához.
   Valószínűbb, hogy a Gángoly a német Gangl alakból származik, s úgy torzult el, amiként a Karl is Károllyá terebélyesedett. E teória szerint egy osztrák földről a magyarok közé települt családot a szomszédaik kezdtek el számukra kiejthetőbb formában emlegetni.
   Mivel a XVIII. században bevándorolt Gangl famíliák neve változatlan maradt (jóval több is van belőlük a telefonkönyvben), a „Gángolyok” emberöltőkkel előbb érkezhettek. A gyér számú okmány alapján pedig úgy fest, megelégedtek Pannónia nyugati végeivel, s nem vágytak se Erdélybe, se Bácskába, se a Felvidékre.
   Jobb lett volna?
 Nem tudom.

* * *

   Ennyi szószaporítás után saját életutamat már igyekszem rövidre fogni. 

  

negyedik--fuzet19.jpg

 

   Ez kevésbé homályos, és izgalmait tekintve (nem számítva az idegieket) aligha ér fel egy pikareszk regény cselekményével. [A műfajjal kapcsolatban a régi ZsírBalázs-os illusztrációkat  pl. Mikiegér letartóztatását Gyula városában  lásd itt.]
   Annak ellenére ki- és elmaradtak a regényes izgalmak, hogy az első Gángoly voltam, aki Isten ostorának nevét kapta.
   A keresztelőre mellesleg a kommunista rendszer egyetlen dunaújvárosi római katolikus templomában került sor. Azóta is csak hébe-hóba járok az Úr házába. Létét nem tagadom (példa rá A názáreti csodatévő című „apokrif-gyűjteményem”), de még nem áll rendelkezésemre minden bizonyíték.
   ... Később jórészt Nelli nagymama (Mamóka), született Ruzits Kornélia, szegről-végről Csontváry rokona, anyám édesanyja nevelt. (Hogy aztán a felvidéki Kosztkák és a galgóczi előnevű, ám lapos tárcájú Ruzitsok között milyen közeli volt az atyafiság, hasonlóan fogas kérdés, mint a Gángoly név múltja.)

* * *

   Tizennégy éves koromtól fogva élek Budapesten. Ez idő tájt kezdtem irodalommal, elsősorban szépprózával, kisepikával (olykor nagyobbal is) foglalkozni.
    1986-ban nyögvenyelősen elvégeztem egy poroszos szellemű nyomdaipari szakközépiskolát. Érettségi után az Országgyűlési Könyvtár raktárában tettem a semmit, majd egy kartográfiai üzemben dolgoztam.
   A nyolcvanas évek végén sorállományú katonai szolgálatomat morzsoltam le a kiskőrösi, természetesen Petőfi nevét viselő laktanyában. A honvédelem alapjainak elsajátítása mellett törzsvendég voltam a helyi Pilvaxban is.

   Utóbb tanulni az ELTE TFK magyar–történelem szakának nappali tagozatára jártam, berúgni pedig a közeli "irodalmi" kocsmába. A söntésben csak az italt mérték, az intelligenciahányadosomat se ott, se másutt. (Mindmáig nem tudom az eredményt.)
   Egy ideig garázsportás is voltam a legkeményebb Franzstadtban, míg főiskolai lapokban vegyes műfajú írásaim jelentek meg. Novák Valentinnal (N. úr) ebből a korszakunkból ismerjük egymást.
   1994-ben vettem kézhez pedagógusi oklevelemet; utána több mint tíz évig a Mozgássérültek Állami Intézetének (MÁI) diákotthonaiban nevelősködtem. Mellette egy darabig óraadó tanárként is közreműködtem a dolgok hátramozdításában. Az ezredfordulón történetesen itt is N. úr volt egyik kollégám. (Az "itt" a MÁI Hermina úti, azóta bezárt részlegét jelenti, a többé-kevésbé romos Róheim-villát, ahol annó Tisza István miniszterelnököt meggyilkolták.) Addigra már szerzőtársammal túljutottunk Zsír Balázsról szóló négykezes kópéregényünk – mára két kötetbe és tucatnyi füzetbe rendezett – első kéziratcsomóin.

* * *

   1996 óta publikálok rövidprózát, elbeszéléseket, regényrészleteket. Megjelent írásaim száma, ahogy most summáztam a termést, a másfél százhoz közelít. Hozzávetőleg harminc honi és erdélyi orgánum hasábjain lelhetők fel – pontosabban tűntek el. 

 

g.-ur.jpg

 

   ...1999-ben mellékállásban a Kapu folyóirat olvasószerkesztője, majd rovatvezetője voltam. A múlt évezred utolsó esztendejében - legalább akkora örömömre, mint amekkora nehézségek árán - a könyvesboltokba került Lázár átka című, pályanyitó kötetem is. (Teljes kritikai összcsend fogadta.) 2007 óta napilapos nyelvi lektorként keresem kenyeremet, továbbá szűkkeblű redakcióknak külsőzöm hol szerkesztőként, hol korrektorként.
   És ahogy telt-múlt az idő, négy gyermek édesapja lettem.

* * *   

   A létkényszer nagy úr. Jobb- és baloldali kiadóknak egyaránt "robotoltam" (nemritkán párhuzamosan), sehol sem fújva egy követ a szerkesztőséggel, a szellemi rabszolgamunka mezsgyéjét sose lépve túl. S ezek szüneteiben, a fentieken kívül, voltam garázsfelügyelő nappal, vagyonőr éjjel, sátoros ünnepeken is védve a köz- és magántulajdont. 

* * *

   Közben még két rövidprózámat az ...elmondom hát mindenkinekegy másikat a Gondolattánc antológiákba „zsúfolták be”.
   Párhuzamosan a szófiai Literaturen vesztnik 1999-es téli száma egy magyarul addig a nyomdafestéket következetesen elkerülő novellámat közölte bolgár fordításban. Az erdélyi Vatra pedig 2000 szeptemberében első kötetem címadó elbeszélését jelentette meg románul. Félő, hogy itt véget is ért a külföld diadalmas meghódítása.

* * *

   Ma a világról való véleménynyilvánítás joggal bírálható, mert kissé "becstelen", de annál kényelmesebb formája, ha az ember szőrmentén teszi közzé nézeteit a dolgok állásáról...
   Ami
 ars poeticámat illeti, csak többes számban írhatnék róla, mert a kor és a pálya változásaival együtt módosult, nemegyszer szinte önellentétébe csapva át. Más szóval, a tárgyról még a fönti műkedvelő családfakutatásnál is terjengősebben kellene számot adnom (holott életrajzomat így is bő lére eresztettem). Satöbbi, satöbbi.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Törökbálint

Muczán Gábor, 2016.10.04 21:47

Rendkívül szimpatikus, élvezettel olvasható, realista-önironikus önéletrajzot olvashattam. Érdekes volt, hogy nem vártam a végét -mint más önéletrajzoknál- hanem végig megfogott. Gratulálok. Muczán Gábor, egy egykori, Nyomdaiparis osztálytárs.