Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

 

 

MOZDULAT

 

 

Este az ágyára hulló kísérteties lámpafényben a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét olvasta.

Talán mondanom sem kell, hogy az ellentétébe forduló személyiség története fölkorbácsolta izgatószerektől amúgy is túlfeszített idegeit. Elalvás előtt a megszállott orvost látta lelki szemeivel, aki egyik percről a másikra szilaj szörnyeteggé változik, majd – fütyülve a királynő megkövetelte etikettre – végigdúlja London városát...

 

 

jekyll.jpeg

 

 

Már éjfél is elmúlhatott, mikor felriadt álmából, s egy hirtelen mozdulatot tett. E pillanatban fájdalom nyilallt a bal halántékába, mintha tűvel szúrták volna keresztül a bőrt (pontosabban nem is tűvel, inkább darázsfullánkkal). Mégsem tulajdonított neki jelentőséget, s bár orrán át sípolva fújta ki a levegőt, az nem volt több, mint a bosszúság tapintatos kifejezése.

Ám amikor újra álom és ébrenlét határán lebegett, furcsa dolog esett meg vele: érezte, hogy tetőtől talpig átalakul. A legkülönösebb változás balesettől eltorzult, forradások szabdalta koponyájában zajlott le, közvetlenül két szemgödre mögött. Nehéz megmondani, mi is történt valójában. Ő maga úgy vélte, mintha zúgó fejében a sejtek egy megfoghatatlan akarat parancsára eltolódtak, átrendeződtek volna; olyan akarat volt ez, mely nem késlekedett mindent birtokba venni...

Noha az esemény rendkívüliségét nyomban fölismerte, végül szégyenletesen gyöngének bizonyult. Igaz, a percek múltával egyre kevésbé rettegett – legalábbis ahhoz képest, ahogyan az első pillanatok vad szívdobogásában tette –, s a veszedelem mértékét sem látta többé halálosnak.*

Olyasmire pedig kivált nem emlékezett, hogy bármilyen ellenállást is tanúsított volna az átrendeződéssel szemben; sőt néhány pillanat múlva üdvözült mosollyal szunnyadt el...

Virradatkor azonban egy másik ember kelt ki recsegő ágyából, hogy használja a testét. 

 

(1996)

 


 

  * Könnyen lehet, hogy ez a kezdődő fásultság már a „sejteltolódás” számlájára írható. (A neurológus megjegyzése.)