Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Második rész / 6-7

 



6
 
Ám nem egész egy nap múlva a két elvetemült süvölvény békejobbot nyújtott egymásnak.[1]
Bár a korábbi őszinte barátság már soha nem állt helyre, a tanévzáróig még számtalan közös balhét vittek véghez. Persze maguk is érezték, hogy valami örökre megváltozott. De mivel nyilvánvaló volt, hogy az általános iskola után aligha látják egymást viszont, fölöslegesnek tartották, hogy fennhangon is feszegessék e változás mibenlétét.
A tanévzárót mindenesetre még sikerült emlékezetessé tenniük, olyannyira, hogy hajszál híján rendőrségi ügy lett belőle.
Ártatlanul indult az egész. Csak egy tucat fehéregeret terveztek szétereszteni az iskola folyosóin, de mert ezt kevesellték, néhány vízisiklót is bevetettek; a hatás nem is maradt el, sőt minden képzeletet felülmúlt. Az egyik szívbeteg tanárnő rosszul lett a kígyók láttán, s a mentők szállították el, akárcsak azt a hetedikes kislányt, aki visítva menekült az egerek elől, s közben lábát törte a lépcsőházban...
A felfordulás csak órák múlva csillapult, amikorra már megtisztították az iskolát, s fényt derítettek a tettesek személyére is. Pétert és Bandit a pedellus fülüknél fogva penderítette az igazgatói irodába, ahol az ingujjra vetkőzött diri meg a szadista hírében álló tornatanár vette kezelésbe őket...
Végül megúszták ennyivel, mert a károsultak nem tettek feljelentést.
 
*
 
Ez volt hát a két fiú barátságának epilógusa. Soha többé nem találkoztak. 
 

Feljegyzés: Nem tudom, mi kötött hozzá. Talán a tetű kegyetlensége, mert ebben még rajtam is túltett. Furcsa srácnak tűnt, valóságos mitológiai fenevadnak. A szeméből néha olyan pokoli erőszakosság sütött, amilyen a dumája is volt. Igen, igen, ez lehetett az ok. Még nálam is rosszabb volt, és én szükségét éreztem, hogy valaki mellett jobb legyek.”

 

 
*
 
Virágh András hátralévő élete során csak egyetlenegyszer hallott régi cimborája felől.
Három évvel a botrányba fulladt tanévzáró után egyik szesztestvére – akkoriban már keményen ivott – azt kiabálta a fülébe törzskocsmájuk zsivajában, hogy meghalt a kerület bolondja.
 

pias.jpg

 
– Ki volt az?! – kérdezte a segédmunkásként dolgozó Bandi.
– Fekete Péternek hívták, mint a kártyát! – harsogta egy másik szesztestvér az asztal túloldaláról.
– Én is ismertem egy ilyen tagot a suliban!
– Biztosan ő volt az! – üvöltötte az első. – A leghülyébb dolgokat csinálta!... Azt hajtogatta, hogy benne a jó meg a rossz di... dinamikusabb harcot vív, mint másban!
– És meghalt?!
– Meg, Bandikám! Pedig csak veled egyidős lehetett... Azt beszélik, hogy meggyilkolták.
– Nem hiszem el!
Azzal Bandi fölpattant, kirohant a jeges szélbe, s a házfal tövében a járdára hányt.
 
*
 
A munkanélküli V. Endrét hét évvel később életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, mert szerelemféltésből tizennyolc késszúrással megölte élettársát, K. Borbála felszolgálónőt. Még a holttest földarabolásához is hozzálátott, de aztán nem volt ereje befejezni, és sírva guggolt a megcsonkított tetem mellé. Így találták meg, miután rátörték az ajtót... 
 

Feljegyzés: „Furcsa srácnak tűnt, valóságos mitológiai fenevadnak. A szeméből... pokoli erőszakosság sütött...”
 

remalak.jpg

 


 
7
 
Fekete Péter Jeremiás az általános iskola befejeztét követő vakáció alatt újra begubózott. Senkit se akart látni; egy ideig még a húgát is békén hagyta. (Persze korántsem volt már akkora hatalma Kata fölött, mint régen. A kislány érettebb lett, s nem fogadta el szépszerével bátyja agyrémeit: maradt a parancsolgatás.)
Péter minden tekintetben csöndesebbé vált, mintha a Bandival való „pokoli szövetség” kimerítette volna. Már csak ritkán kínozta Katát, béketűrőbb lett a szüleivel szemben is, s a macskákra többé rá sem tudott nézni.
Szeptembertől egy jó hírű belvárosi gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ide úgy került, hogy (bár hozott bizonyítványa közepes képességeket sejtetett) a felvételi vizsgán bőven megütötte a mércét, így szemet hunytak a viselt dolgairól keringő pletykák fölött is.
... Anélkül, hogy a szerecsenmosdatás szándéka vezetne, ki kell jelentenem, hogy Feketepéter az első félévben ragyogóan helytállt, s majdnem minden tárgyból kivágta a rezet. Megnyert egy tanulmányi versenyt is matematikából, amiért igazgatói dicséretben részesült; a történelmi szakkör pályázatán ugyancsak az ő írása került az élre. Merészen eredeti gondolatai és vaslogikája elbűvölte tanárait. Gyakorta megesett, hogy a helyes megoldásig egyedül ő jutott el az egész osztályból. 
 

Feljegyzés: Akkoriban még a szar is arannyá változott a kezemben. Semmi sem tűnt lehetetlennek. A valószínűtlen siker elkápráztatott. Belül persze tudtam, hogy mindez csak közjáték. A sötét oldal, mint egy jól megírt sztoriban, vesztésre állt, de nem adta föl. Frászt! Valójában győzött... már sokkal előbb...

 

 
*
 
Fekete Illés teherautó-sofőr és Gonzálesz Anna tanítónő végre-valahára fellélegzett. És a megkönnyebbülés őket is közelebb hozta egymáshoz, mivel házasságuk már évek óta romokban hevert. Fekete Illés ugyanis mindinkább tartott a feleségétől, mert értelmiségi volt és mert , ám főleg azért, mert értelmiségi nő volt. Gonzálesz Anna is mindinkább tartott a férjétől, mert munkás volt és mert férfi, ám főleg azért, mert... de hagyjuk ezt!
Hogy annak idején kis híján halálra gázolta a fiát, mit sem enyhített az apa iszákosságán. Élete párjával is attól a lidércnyomásos naptól fogva zördült össze mind sűrűbben; olykor tessék-lássék elcsattant néhány pofon is.
Tény, hogy Fekete Illés a műszak végeztével nem vetett meg pár kupica töményet, a torkát égető tüzet pedig három-négy korsó hideg sörrel oltotta el. Ugyanakkor felesége a szép versekért rajongott. Valaha – Annát hallgatva a Margitsziget fái alatt – Illés is úgy érezte, rajong a szép versekért, ám ez olyan átkozottul régen volt. Még akkor, amikor lehetségesnek tartotta, hogy az ember megkettőzött világnézettel éljen: egyszerre adva meg az Istennek, ami az Istené és a Pártnak, ami a Párté...[2]


 


 
[1] Az állatkerti jelenet részletezőbb leírása regényességi szempontból vált indokolttá. De ezúttal is figyelembe vettem a „napló”-beli, teljes terjedelmükben közölhetetlen, töredékes szövegek egymáshoz való arányait. (A notesz közreadójának jegyzete.)
 
[2] Történetünk azonban nem a Fekete szülőkről szól, így alakjuk elmosódott voltát a továbbiakban is az elbeszélés jellege, semmint jelentőségük alábecsülése magyarázza. (A notesz közreadójának jegyzete.)