Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Harmadik rész / 8-10

  

 
 
8
 
Szeptemberben Daniella folytatta gimnáziumi tanulmányait. Pétert is győzködte, hogy legalább valamelyik esti iskolába íratkozzon be. „Mintha az anyámat hallanám”– gondolta a fiú, de azért bólintott, s másnap azt hazudta, hogy fölvették a szakmunkások középiskolájába.
Találkáik az ősz folyamán sem ritkultak. Hol kéz a kézben rótták a Vár utcáit, hol a Sziget bokrai közt csókolóztak.
– Éljen a romantika – dünnyögte mindannyiszor Péter.
– Hiába gúnyolódsz – mondta a lány. – Tudom, hogy neked is jó...
Néha a Ligetben is kószáltak vagy a belvárosi tömegben merültek el. Csónakáztak a tavon, perecet dobáltak a hattyúknak; a Váci utcában megbámulták a pazar kirakatokat. Ám mivel a fiú továbbra sem dolgozott, jóformán mindannyiszor Daniella fizette a számlát, ha betértek egy-egy presszóba kólázni.
– Talán selyemfiút akarsz csinálni belőlem? – kérdezte egy ízben Péter, több éllel a hangjában, mint szerette volna.
– Még az is lehet – igyekezett a lány kacérsággal elütni a dolgot, s ránevetett. – Vagy nincs ínyedre a kényeztetetés?
– És neked ez így jó?
– Nekem igen...
Mélyen egymás szemébe néztek, s percekig nem szóltak semmit. A fiú végül lassú mozdulattal két kezébe fogta a lány arcát, de több nem történt.
 
 
9
 
Daniella még szűz volt. Noha máshogy tervezték, ártatlanságát egy nyári délután a Gellérthegy oldalában vesztette el.
Ebben már szemernyi romantika sem volt. Igaz, előtteépp Szent Gellértről beszélgettek, pontosabban Péter mesélt a szent haláláról...
 

gellert.jpg

 
Bár nem tetszett neki, a lány már megszokta, hogy Pétert a történelemben szinte csak az erőszakos halál foglalkoztatja. A korokon átívelő szadizmus. Őt magát untatta a történelem, s csak azért magolta az évszámokat, hogy szüleinek a kedvében járjon; mióta iskolaköpenyt viselt, úgy érezte, tartozik nekik a jó bizonyítvánnyal.
A fiú ezúttal meglehetősen akadozva beszélt. Időnként megtorpant, s a fejét lehajtva gondolkodott, majd bosszúsan morogta maga elé:
– Ezt is elfelejtettem! Pedig annyit olvastam a pogánylázadásról, mint két istenverte prof együttvéve!
– Ha te dühös vagy, abból az Isten sose maradhat ki – jegyezte meg a lány.
Péter úgy tett, mintha nem hallaná.
Azt már korábban is észrevette, hogy az alkohol meggyöngítette emlékezetét. Mostanában csak délelőttönként ivott – amikor Daniella az iskolában ült –, s a randevúkra menet elszopogatott egy-két mentolos cukorkát. A lány azonban így is megérezte rajta a kocsmaszagot, de nem szólt, mint ahogy szemet hunyt a cigarettázás fölött is. A kábítószer okozta lebegést pedig mindannyiszor az alkoholnak tulajdonította.
Péter aznap délelőtt egyetlen kortyot sem ivott, mert nem volt rá pénze. Talán innen eredt nyugtalansága is. Egyik cigarettát a másik után szívta – a csomag Munkást még a lány vette neki a hegy lábánál –, majd vadul csókolni kezdte Daniella száját. Daniella kedvetlenül visszacsókolt. Bár gyomra enyhén émelyegni kezdett, mégsem tiltakozott, mikor a fiú behúzta a bozótba, a földre nyomta, és ráfeküdt. Meleg volt az avar. A lány tanácstalanságában oldalra kapta a fejét, s észrevette, hogy az egyik fűszál tetején egy hangya billeg. Hallotta a szisszenést is, amint Péter bal kezével lehúzta elrongyolódott farmerján a cipzárat. A jobbal már az ő szoknyája alatt kotorászott – olyan volt a keze, akár egy mohó állat –, s mikor megtalálta, amit keresett, egyetlen mozdulattal rántotta le. Daniella érezte, hogy elszakad a bugyija. Ekkor behunyta a szemét, hogy ne lásson semmit, s a fiú se lássa kicsordulni készülő könnyeit...
 
 
10
 
Hiába faggatták Daniellát a szülei, nem árulta el, hol hasadt el az új blúza és mitől sáros a szoknyája. Anyja csak annyit hallott, fülét a kulcslyukra tapasztva, hogy a fél éjszakát végigbőgi.
Reggel azonban újra mosolyt kényszerített az arcára; így mikor délután találkozott Péterrel, a fiú önzésében semmit se vett észre lelkiállapotából.
 

lany.jpg

 
– Most már nő lett a kislányból – mondta neki. – Öltözz is úgy! Van tűsarkú cipőd?
– Nincs. A szüleim nem engednék...
– Vegyél egyet! Hát miniszoknyád?
– Az sincs – vallotta be Daniella.
 
*
 
Másnap a lány a megtakarított pénzén vett csillogó tűsarkú cipőben és fekete miniszoknyában ült Péterrel az egyik presszó teraszán. Rettentő kényelmetlenül érezte magát, nyugtalanul fészkelődött a széken, s úgy tűnt neki, hogy minden férfi föl akarja falni a tekintetével. Feszengése ezúttal nem kerülte el Péter figyelmét, aki büszke, tulajdonosi pillantással legeltette szemét Daniella meztelen, napbarnította combján.
– Jó bőr vagy – jegyezte meg kajánul.
– Ne cikizz már! – vágott vissza Daniella. – Nem gondoltam volna, hogy neked a kurvák tetszenek!
– Minden férfinak a kurvák tetszenek...
Aztán megesett a baj, amitől Péter már hetek óta tartott, de a lelke mélyén kívánt is. Egy vörös hajú, legújabb divat szerint öltözött fiatalember lépkedett be a presszó teraszára. Vizenyős kék szemét körüljártatva tüstént kiszúrta Daniellát, s pont a szemközti székbe vetette magát, hogy leplezetlenül stírölhesse.
– Úgy látszik, rohadtul megtetszettél annak a majomnak – mondta erre baljósan Péter.
– Menjünk innen! – kérlelte Daniella.
– Maradunk! – reccsent rá a fiú ellentmondást nem tűrő hangon, s viseltes ruhája alatt megfeszültek az izmai.
Talán nem is az döbbentette meg Daniellát, hogy Péter a következő percben belekötött, majd nekiment a pimasz piperkőcnek, hanem a nem várt keménység, amivel elbánt vele. Mivel az utóbbi hetekben többet evett és kevesebbet ivott, a fiú testi ereje és ruganyossága visszatért, s nem okozott neki nehézséget, hogy a vöröshajúnak két bordáját is eltörje. Mindez persze nem maradhatott következmények nélkül: az egyik pincér kihívta a mentőket és a zsarukat. A környéket szirénák vijjogása borította el. A vöröshajút hordágyra fektették, a vigyorgó Pétert pedig, akinek esze ágában sem volt kereket oldani, két rendőr megbilincselte, s beszállította a legközelebbi őrs fogdájába.
Végül is garázdaság címén indítottak ellene eljárást.