Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Harmadik rész / 6-7

  

 
 
6
 
Ám az élet még tartogatott számára egy utolsó szalmaszálat.
Maga sem értette, miként esett meg a dolog. Egyszerre csak azon kapta magát, hogy újra szerelmes lett, holott az Anikó-eset óta úgy gondolta, többé képtelen erre az érzésre.
A lánynak különös, muzsikáló neve volt: Daniella. Még a gimnáziumból ismerték egymást, bár nem voltak osztálytársak, azonfelül Péter egy évfolyammal följebb is járt. Így csak néhány hónapig láthatták egymást olykor-olykor a zajos iskolafolyosón vagy hazafelé menet a tömött buszon, hisz hősünket, mint ismeretes, még a tél beállta előtt kicsapták.
A lány már akkor kíváncsi tekintettel méregette ezt a mindenkitől elütő vad egyéniséget, aki folyton lázadozott a világ szűkössége és önmaga kisszerűsége ellen. Vonzás és taszítás elegye csillogott macskazöld szemében, mégsem váltottak pár semmitmondó szónál többet.
Azután hónapszám nem botlottak egymásba...
Majd eljött a tavasz, a nyár, s e futó, felületes ismeretséget a sors vagy a véletlen szele jóformán egyik pillanatról a másikra viharos szerelemmé korbácsolta...
 
*
 
Egy augusztus végi napon történt.
Péter az egyik roskadozó bérkaszárnya kapujában üldögélt, valahol a Józsefvárosban, karnyújtásnyira egy degeszre tömött, bűzlő kukától. Vedlett házfalak bámultak rá. Mindenütt legyek dongtak.
 

csavargo.jpg

 
A fiú arca szürke volt; orra előtt a porban saját hányadéka párolgott; a közeli buszmegállóból néhány várakozó megütközött pillantással sandítgatott rá. Túlságosan törődött volt azonban, hogy elégtételt vegyen ezért a méltatlanságért. Jobb híján a kapunak dőlve szunyókálni próbált; ernyedt tagjaival olyasformán festett, akár egy félrehajított, ócska rongybábu.
Te vagy az, Péter? – kérdezte ekkor váratlanul egy csengő hang a magasból. – Sze... szervusz... Megismersz még?
A fiú kinyitotta fél szemét.
Hát így kezdődött.
 
*
 
Daniella aznap elcipelte a csontrészeg srácot hozzájuk – a szülei épp vidéken voltak –, megmosdatta, megetette, tiszta inget választott neki az apja holmija közül, sőt nagy nevetések közepette még meg is borotválta, majd a késő éjszakába nyúló hosszú, merész beszélgetést folytatott vele.
Péter kezdetben csak tétlen belenyugvással tűrte, hogy törődjenek a testével, ám a beszélgetés folyamán, amint tekintetük összekapcsolódott, már némi érdeklődés támadt benne a lány iránt. Eszébe jutottak azok az egykori pillantások is, amelyeket ez a rajongó bakfis vetett rá még a gimnáziumban. Azóta, ahogy elnézte, kigömbölyödött, szinte asszonyos lett. A fiúban megmoccant valami. De késő volt. Ő már nem bírt normális ember módjára élni, ahogyan szülei, Mózes tata vagy a Gonzáleszek tették. Ezt azonban egyelőre csak ő tudta, a lány nem.
 
*
 
Később is sokat beszélgettek.
Daniella kezdetben gondos rokon módjára, szakértő ujjakkal szedegette ki az évek alatt összegyűlt lelki szálkákat. De vannak szálkák, amelyeket már képtelenség megkülönböztetni a bőrtől; csupán úgy lehetne eltávolítani őket, ha a bőrt is lenyúznák.
Daniella erre alkalmatlannak bizonyult.
Nem az ő hibája.
 
 
7
 
Szerelmük eleje mégis a legszebb dolog volt, ami Péterrel valaha történt.
A lány kedvéért úgy tett, mintha igyekezne megváltozni. Ő, aki azelőtt semmilyen idegen akaratot nem tűrt hosszan maga fölött, most színlelt. Örömmel tette, hisz tudta, hogy mindez nem tarthat sokáig: a benne lévő másik, ha hébe-hóba enged is a gyeplőn, végül úgyis a mélybe rántja.
Daniella hetekig mit sem gyanított; azt hitte, minden az ő tervei szerint alakul, mert a lányok általában ezt szokták hinni, ha boldogok. Péter pedig mind kínosabb érzésekkel várta, hogy ismét kivicsorítsa a foga fehérét. Ellentmondásos érzések kerítették hatalmukba, mert valóban szerette a lányt, s nem akart csalódást okozni neki. Az elkerülhetetlen azonban (amit regényesen szólva akár végzetnek is nevezhetünk) Damoklész kardjaként lebegett e szerencsétlen szerelem fölött.
 

szerelem.jpg

 
Daniella nem tartozott a legszebb lányok közé, de jóravalósága megszépítette vonásait, mozdulatainak pedig bájt kölcsönzött. Figyelme, odaadása lefegyverezte a fiút, sőt el is lustította, mert mindvégig kedve telt benne, ha a lány körülötte sürög-forog. Főleg kecsesen hajló derekába és melle moccanásaiba tudott belefeledkezni...
– Dolgozz csak, Daniella! – mondogatta élvezettel, valahányszor ingyencselédként körülugrálták. – Szolgálj ki!... Nekem olyan csajra van szükségem, aki ellensúlyozza... – Itt váratlanul elhallgatott.
– Mit?
– Szépen fejlett dologkerülésemet – röhögött hősünk, kivágva magát a kutyaszorítóból.
 
*
 
Ez idő tájt jegyezte be noteszába az alábbi verset:
 
  

A SZOBOR 

 

 

Állok. 

Gránit-testem borzong. 

Várok. 

Távolban harang kong. 

Jön már. 

Haja leng a szélben. 
Kőszál 
vagyok a sötétben. 
Villan 
szemembe a szeme. 
Itt van! 
Kezemre száll keze. 
Nevet, 
ajka felém fordul. 
Csókol, 
s a kő megcsikordul...