Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Harmadik rész / 1-3

 

 
 
HARMADIK RÉSZ
  
    

„Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.  
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt, 
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!”  
 

(Arthur Rimbaud: Kóborlásaim)


  

1
 
Így zárult Feketepéter gimnáziumban töltött első éve, s hősünk a lógásait kárhoztató töméntelen panasz ellenére kezébe vehette – immár csak elégséges rendű – bizonyítványát. Otthon egy fiók mélyére hajította a könyvecskét. Esze ágában sem volt szülei orra alá dugni, bár csöppet se törődött vele, miféle érdemjegyekkel díjazták teljesítményét. Őt aztán nem lehet egy rubrikába biggyesztett számmal értékelni, gondolta dölyfösen. Hálásak lehetnek, hogy egyáltalán elment az évzáróra.
Mivel életét mind sivárabbnak érezte, új szenvedélyek után nézett. Az alkohol mellett rászokott a dohányzásra is, s csakhamar fél doboz cigarettát füstölt el naponta. Nem hederített rá, hogy fogai is, ujjai is sárgára színeződnek, tüdeje pedig egyre nehezülő zsáknak tűnik a bordái között. Mi volt ez ahhoz az élvezethez képest, amelyet a légcsövén átsuhanó füst ajzott föl érzékeiben. Úgy rémlett neki, mintha valami új, ismeretlen erő járná át a testét.
 

cigi.jpg

 
Olykor szinte köpenyként burkolózott a maga köré fújt felhőbe, s ezen keresztül fürkészte unalmában térdre parancsolt húgát.
Kata tudniillik még mindig nem mert határozottan ellenállni bátyja szeszélyeinek. Péter továbbra is vak engedelmességet követelt tőle, s ha úgy hozta úri kedve, szigorú „büntetést” mért ki rá. A kislány azelőtt sokat itatta az egereket, de az utóbbi időben mintha kevesebbet sírt volna; mindamellett arca megvékonyodott. Fél éjszakákat hánykolódott át álmatlanul. Tanulmányi eredménye is romlott: közel sem volt már eminens diák. És mivel rettegett a rá váró megtorlástól, soha nem tudott (talán nem is akart) annyi bátorságot gyűjteni, hogy beárulja ördögi bátyját a szüleiknél.
Egyszóval tökéletes áldozat volt.
 
 
2
 
Péter számára az 1981-es esztendő nyarát a dohányfüst alakzatai jelképezték.
Egyébként ez volt életében az a határ, amelyen keresztüllépve a sporttal is végleg szakított. Korábban ugyanis – mivel pulykatermészete miatt csapatjátékra eredendően alkalmatlan volt – futott és úszott. Maratoni versenyeken akart indulni. Állhatatossága persze e téren is cserbenhagyta, edzőivel rendre összerúgta a patkót, s a szakadatlan zördülések miatt előbb-utóbb valamennyi nagyobb pesti egyesület mezét szögre akaszthatta. Nem bánta különösebben. Tizenhárom éves fejjel már csak a Margitszigetre rándult ki néha, hogy kocogjon két-három kilométert. A test fejlesztését jó darabig fontosnak tartotta, gondolván, hogy az erős fizikum előny a létért vívott darwini küzdelemben. Nem lehet véletlen, mondogatta, hogy a régi görögök éppúgy szorgalmazták a testedzést, mint a nácik.
A fönt említett nyáron azonban már fütyült e meggondolásra: ivott és egymás után szívta a cigarettákat. 
 

Feljegyzés: „Az önpusztítás célja pont ellentétes azzal a maszlaggal, amivel a nagyokosok tömnek bennünket. Az élet nem múzeumi tárló, és nekünk se muszáj egy ronda üveglap mögött kuksolnunk.”  
 
 
3
 
Fekete Péter Jeremiás az ősszel a gimnázium második osztályába lépett.
Mint ifjúkommunista – mert azért a KISZ-tagságot ő sem úszta meg, noha kisdobosként, úttörőként alaposan leszerepelt – ki akarta kölcsönözni az iskolai könyvtárból Marx Károly Összes Műveit.
 

marx.jpg

 
A könyvtáros azonban csak a Kiáltvány-nyal és a Tőkével tudott szolgálni. A fiú az utóbbit választotta, mert az volt a vastagabb. Otthon aztán, minekutána bele-beleolvasgatott és számos megállapítással egyet is értett, kivitte a kertbe, s ugyanazon a helyen, ahol annak idején a nagyapja régi fényképeivel tette, az utolsó lapig eltüzelte a könyvet. Erre aztán kirúgták a KISZ-ből.
Így persze le kellett mondania a későbbi párttagságról is, ami már csak azért sem szegte kedvét, mert az apja annak idején nem mondott le róla.
– Mégis volt pofája elmenni a templomba, hogy egy istenverte prófétáról kereszteltesse el a fiát – morogta egyszer húgának, mikor már ráunt a kínzására, s inkább beszélgetni támadt kedve.
Vannak azonban kapcsolatok, amelyekben meghal a párbeszéd. Kata is mereven a földre sütötte szemét, és mélyen hallgatott.
 
*
 
Péter a KISZ-ből való eltávolítása után még többet hiányzott a gimnáziumból, ám nem volt köszönet abban sem, ha megjelent. Ilyenkor (bár vissza-visszatért az általános iskolában űzött gyermeteg tréfáihoz is) főleg fennhangon ironizált, percekre megakasztva a tanítást. Nemegyszer zengett az épület, mikor egy nagyhangúbb tanár kizavarta az osztályteremből. Kedvenc céltáblája azonban egy fiatal tanárnő volt – csinos, de erélytelen teremtés –, akit rendre addig bosszantott beszólásaival, míg bele nem pirult; egyszer még azt is elérte, hogy zokogva rohanjon ki a folyosóra.
Óriási csalódást okozott hát mindenkinek, s az igazgató azonnali eltanácsolását fontolgatta. Ám erre csak november legvégén került sor, s odáig történt valami, ami új fejezetet nyitott hősünk életében.
 
*
 
Feketepéter fokozatosan a kábítószer rabja lett. Eleinte még megelégedett a nejlonzacskóba csorgatott ragasztó szippantgatásával, majd egy egészségügyben dolgozó ismerőse révén morfiumhoz is hozzájutott. Hogy az egyhangúságot kerülje, erős nyugtatókat vagy altatókat is szedett, s pálinkával öblítette le őket. A gyógyszereket többnyire anyja orvosságai közül emelte el. Nem bánt már semmit, hisz ismeretlen tartományok tárultak föl káprázó szeme előtt...
Kótyagosságát az iskolában hamar észrevették, s ez siettette szélnek eresztését. Mikor a tél beköszöntött, s csikorgó fagy dermesztette meg a várost, Fekete Péter is befejezte gimnáziumi tanulmányait.
 

ady2.jpg

 
Búcsúképpen az alábbi „adys” költeményt tűzte az igazgatói iroda ajtajára:  
 

 

AKAROK
 

Kivert, gőgös gazember vagyok.
Felcicomázott kutyaól a váram,
s azért olyan magas az áram,
mert a világon az történik,
amit én akarok.