Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Első rész / 8-10

  

 
 
8
 
Amikor felső tagozatos lett, az iskolaigazgató azt tanácsolta szüleinek, hogy írassák át egy másik tanintézetbe, hátha a környezetváltozás fordulatot hoz majd a magatartásában. Mivel Feketéék vonakodtak eleget tenni, a tanácsból nyomatékos felszólítás lett. Betelt a pohár, Péternek útilaput kötöttek a talpára rendbontásai és gyakori iskolakerülése miatt.
Az ötödik osztálynak ilyenformán már egy másik kerületben vágott neki. Ez valóban némi változást idézett elő viselkedésében: új iskolatársaival és a tanárokkal szemben közömbösebb lett, más szóval keresztülnézett rajtuk. Magánya a végletekig fokozódott; ahogy azelőtt, úgy most sem tudott huzamosabb időre barátra találni.
Az osztály egy idő után Jeremiás prófétának kezdte csúfolni.
 

jeremias2.jpg

 
A leghangosabb – egy kétszer bukott, pattanásos képű fiú – az egyik szünetben még le is zsidózta, ám ő leszegett fejjel a gyomrának rohant, s miután hanyatt vágódott, addig ütötte-rúgta, míg az odarohanó tanárok arrébb nem vonszolták.
– Én székely vagyok! – üvöltötte még akkor is habzó szájjal. – A nagyapám is székely volt, csak épp szombatos! De az apám már unitárius, én pedig istentagadó vagyok! Te viszont egy mocskos, szemét, fasiszta állat vagy!
Addig gyalázkodott, amíg berekedt. Többé azonban senki sem merte csúfolni...
 
 
9
 
Egy év múlva már Péter nyaggatta szüleit azzal, hogy írassák át egy harmadik iskolába, mert – ahogy mondta – új kísérletre szánta el magát. Anyja (aki az esztendők súlya alatt gyertyaként fogyott) oda akarta beprotezsálni, ahol maga is tanított, de tervét a kamasz indulatosan ellenezte; így máshová került.
 
*
 
Harmadik iskolájában színleléssel próbálkozott, hogy magányának falait végre átrepessze. Kezdetben sikerült is neki a mutatvány, s szülei nem győztek álmélkodni a dicsérő szavakon, amelyek fiukkal kapcsolatban záporoztak rájuk.
Fekete Illés és Gonzálesz Anna már-már reménykedni kezdtek; aztán persze minden visszazökkent a régi kerékvágásba. 
 

Feljegyzés: „Bomba jó előadás volt az a néhány hónap! Színészi vénám fölfedezése őszinte lelkesedéssel töltött el. Tényleg. A tudat, hogy álarcot viselhetek, mindennél jobban fűtött akkoriban. Nem sok csábítóbb dolog akad ennél, és az én esetemben a kontraszt böhöm nagy volt… De az ember link alak, és előbb-utóbb a farsangon is unottan köpdösi maga elé a tökmaghéjat.”

 

 
 10
 
E csalóka hónapok alatt Péter végre barátságot kötött egy Schultz Ádám nevű, kesehajú, csöndes fiúval. Ádám az a fajta serdülő volt, aki úgy lázadt a felnőttek ellen, hogy nem lázadt ellenük, és aki úgy akarta megváltani a világot, hogy az álmodozás javára idejekorán lemondott mindenféle gyakorlati megváltásról.
A két fiú sülve-főve együtt lófrált, s közös tanulás ürügyén titokzatos szeánszokat rendezett dr. Schultz Emil ügyvéd lakásán. Ezek eleinte nagy boldogságot jelentettek az ábrándkergetésre mindig kész Ádámnak. A Schultz fiú egyébként is olyasformán csüggött barátja szavain, mint tanítvány a mesteréin.
Különféle játékokat eszeltek ki. Borzongató tájakat festettek, titkosírásokat készítettek, szereztek és előadtak egy színdarabot, fél tucat verset költöttek, valamint egy képzelt bolygó országairól rajzoltak térképeket.
Péter azonban csakhamar ráunt e hátulgombolósoknak való butaságokra. Eltökélte, hogy amiként nyafka húgát, Ádámot is „hipnotizálja”, olyan tettekre véve rá, amilyenekről az nem is álmodott. Fakírokról mutogatott neki képeket, akik hosszú tűvel szúrták keresztül magukat, s elmagyarázta, hogy ez semmi veszélyt nem jelent, ha a nemes szerveket elkerüli a fém. Egyidejűleg fölvázolta egy csomagolópapírra az emberi test belső felépítését, vörös krétával színezve ki a szívet, májat és vesét, halványkékkel a tüdőt. Ádám azonban az anatómiai lecke után sem volt hajlandó zsákvarró tűt döfni magába.
 

fakir2.jpg

 
– A fakírok öregek – fejtegette türelmesen Péter, mintha egy gyöngeelméjűhöz beszélne. – Nézd, mekkora szakálla van ennek is! – Azzal egy csakugyan matuzsálemi korúnak látszó férfi képét tolta Ádám orra alá. A fotó rossz megvilágításban készülhetett, mert több helyütt is homályosan elmosódott, ám az jól kivehető volt rajta, hogy a fakír ijesztően sovány hasfalából fényes tű mered elő.
Mivel Ádám az indiai vénember láttán sem állt kötélnek, Péter gyávának nevezte, és gyomorszájon akarta vágni, de aztán meggondolta magát, és sokatmondó kifejezéssel az arcán, örökre távozott a lakásból...