Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.26

Lázadó jegyzetek - Előszóféle

 

 
 
 
LÁZADÓ JEGYZETEK

kisregény
 

 
 
„Tudd meg hát: ez [...]
nem a képzelet szüleménye,
nem is regény.”

(Balzac: Goriot apó)

 

 
ELŐSZÓFÉLE
 
 
Miként lehet élveboncolni egy szereplőt?
Följegyzésekkel, melyeket a szóban forgó szereplő körmölt a gyűrött, sárga papírra, amikor még élt, s amikor még a papír is fehér volt és sima. Ám az esetleges félreértések elkerülése végett hozzáteszem, hogy noha a stílus érett férfira vall, a följegyzéseket egy pesti suhanc készítette. Csak az „összekötő” szöveget írtam én, a notesz megtalálója, magyarázatul szolgálva ehhez a drámához. Mert bármennyire is elcsépelte, sőt lejáratta a dráma címkét napjaink hol szívhasogató, hol könnyfakasztó bulvársajtója, mégsem jut eszembe találóbb szó; nem mintha történetem műfaji értelemben dráma volna.
Megértik-e vajon Budapesten kívül is? Könnyen lehet, hogy e história részleteit csak azok méltányolhatják igazán, akik a Ferenc- és a Józsefváros határán, az egyre porosabb Üllői úti fák környékén élnek, ahol falevélként hullik a vakolat is, s ahol egy-egy felhőszakadás után patakokban hömpölyög a csatornalé. Mondhatnánk, ez a „szennyirodalom” eszményi színhelye. Beteges vágyak, futó kalandok, álságos örömök és valódi szenvedések töltik be az utcákat; itt versenyt fut a nemi és a társadalmi nyomor, s mindennapos a pénzen vásárolt szerelem; az izgatott tülekedésben csupán az az esemény kelthet ideig-óráig feltűnést, ami elég vérfagyasztó vagy szemérmetlen.[*]
Bár azért találkozhatunk választott helyszínünkön néhány olyan jellemmel is, melyeket a bűnök vagy erények torlódása és összefonódása szabályt erősítő kivételként emel ki a tömegből. Láttukon orra bukik az érdeket bálványozó önzés; de aztán szempillantás alatt talpra áll, leporolja magát, s rohan, könyököl, taszigálódik tovább. Ne feledjük: a világvárosi létnek nem az őszinte érzelmektől, hanem a kipufogott gázoktól torokszorító útján járunk. Ott, ahol a civilizáció Harley Davidsonja csak egy kissé lassítja meg száguldását, ha a statisztikai átlagnál keményebb szív kerül elé.
 

motor.jpg

 
Így teszel te is, ezredfordulón élő olvasóm, kezedben tartva könyvemet, gondolván, talán elszórakoztat. És miután végére jártál a lélek ördögétől bujtogatott főhős balsorsának, furcsa érzéketlenségedet a szerző rovására írod, ráfogod, hogy ferdít, szemére veted, hogy átkölti a valóságot.
Ám ez a dráma akkor sem életképek regényesre mázolt freskója. Sőt a következő szavakkal merem zárni suta bevezetőmet: annyira valóságos e történet, hogy egyes elemeit bárki könnyen felismerheti maga körül is (vagy ha másutt nem, saját magában).


 


*] Polgárpukkasztásról már aligha beszélhetünk, mert egy valamirevaló pesti polgárt napjainkban épp arról ismerni föl, hogy az égvilágon semmitől sem pukkad meg. (A notesz közreadójának jegyzete.)