Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XXIV / A "sivatag"

  

 
XXIV / A „sivatag”
 
 
Már ott kuporogtam egypár perce, mikor eszembe jutottak a Titusz jegyzeteiben olvasott „bűbájos igék”. Annak idején ösztönösen felírtam őket, s most feltápászkodtam, hogy megkeressem a noteszomat. Meg is találtam a földszinten, s visszatérve a csillaghoz, komoly, bár kissé rekedt hangon kimondtam – pontosabban fölolvastam a jegyzetfüzetemből – az orientális ízű szavakat.
A következő szempillantásban rendkívüli tünemény vette kezdetét. Arccal a keleti falon lévő tojásdad ablak felé ültem, így minden fizikai változást jól láttam. A Jáfet-lencséről fokozatosan eltűnt a fehér homály, s nem kis megdöbbenésemre napsütötte tájat pillantottam meg – noha Erdélyben sötétség honolt a nyár végi éjszakában! A falióra szerint néhány perccel múlt tizenegy. De az ablakon át fölsejlő táj nem is lehetett a román királyságban: kopár vidék volt, gyér sziklákkal, satnya növényzettel, homokdűnékkel, fekete üregekkel, a háttérben hófödte hegylánc...
 

sivatag.jpeg

 
A „sivatag” láttán olyan heves felindultság kerített hatalmába, melyet hiába kísérelnék meg leírni; elég annyi, hogy kezdetben levegőt is alig kaptam, ki-kihagyó szívverésemet hol a fejemben, hol az ágyékomban éreztem, s tetőtől talpig megfeszültek az izmaim.[*]
Ami a tájat illeti, képtelen voltam bármelyik általam ismert tájhoz hasonlítani (noha fiatal koromban eljutottam a Közel-Keletre is). Tetejébe a vakító fény forrását sem sikerült megállapítanom; napot éppúgy nem láttam, mint holdat, csillagot vagy más égitestet. Ismétlem: nem lehetett erdélyi vidék, sőt gyaníthatóan európai se; de arktikus vagy trópusi jellege sem volt; később már azt is kétségbe vontam, hogy földi táj-e egyáltalán. Valahonnét mégis kínosan ismerősnek tűnt...
Közérzetem rosszabbodásának tudható be, hogy csak szégyenletesen sokára jöttem rá az unokabátyám jegyzetei közt talált vázlatok és a lencse mélyén gyúló látvány egyezéseire.
 


[*] Ilyesféle gyötrelmes és nehezen múló görcsöt sose tapasztaltam még, de az biztos, hogy nem epileptikus eredetű volt. (H. Zs. megjegyzése.)