Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XXII / Porlepte hiedelmek


 
XXII / Porlepte hiedelmek

 
 

A keltezés itt ismét kihagyást mutatott.
Unokabátyám későbbi jegyzetei már semmitmondók voltak, s nem utaltak többé vízióira vagy a rejtélyes ábrára (csillagra). Szemernyi kétségem se volt afelől, hogy érzékcsalódás áldozata lett, melyet a földgolyó minden tájáról összegyűjtött könyvek olvasása és a család előtt gondosan palástolt misztikus hajlamai idézhettek elő. Bár a följegyzések nagy része – a szenvedélyes hang ellenére is – tényszerű maradt. Nyilván azt igyekezett racionalizálni bennük, amit „tapasztalt”.
Még újságkivágások is akadtak közöttük (tartalmukat Titusz összefüggésbe kívánta hozni a hitregékkel, látomásokkal és jövendölésekkel, melyekért ifjúkorától rajongott): beszámolók furcsa jelenségekről, ismeretlen tárgyakról a légkörben, megmagyarázhatatlan eltűnésekről, titkos vallásokkal kapcsolatos szertartásokról et cetera.
 

lucifer3.jpg

 
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy szegény rokonom (és pártfogóm) komolyan vett bizonyos ősi dualista hiedelmeket, különösképp azt, hogy a Gonosz egyenrangú ellenfele a Jónak, s így a világméretű harc során fölébe is kerekedhet. E tételt akarta mindenekfölött igazolni. A manicheus, bogumil és albigens könyvekben lévő tanokat szó szerint fogadta el a valóság leírásainak, s megpróbált minél több bizonyítékot előteremteni saját korából, hozzácsatolva őket a múltbeliekhez.
Nem tagadom, az említett könyvek és újságkivágások már az elején meghökkentettek. Telis-tele voltak hajmeresztő nézetekkel, amelyek (ha jól értettem) az ember által az óidőkben kiagyalt rémalakok kézzelfogható létezésére vonatkoztak, méghozzá nemcsak a művészettörténetben, hanem egy másik dimenzióban is.
Igaz, volt némi hasonlóság a mesék, mondák és legendák, valamint azon híradások között, melyeket unokafivérem hangyaszorgalommal ollózott ki a napilapokból. Ám ez éppúgy a véletlen műve is lehetett.
...Bár hatásosak voltak, egyiket sem másoltam le, s a teljes anyagot elküldtem a gyulafehérvári főiskola könyvtárának. Mindazonáltal jól emlékszem rájuk – hisz a múló idő csak fájdalmasabbá, s így elevenebbé teszi e korai benyomásokat –, annál is inkább, mert a Titusz unokabátyám tevékenységével kapcsolatos kutatásom soha nem feledhető eseményekben érte el tetőpontját.