Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XXI / Az örökkévalóság vége

 

 
 
XXI / Az örökkévalóság vége

 

 
 
És a szívszorító kifejlet:
  

’38. jún. 6. 

Nem hallgathatok tovább! Íme, a monumentális tükörkép, a mennyek szentháromsága mellett a poklok szentháromsága! 

Az első személy Baál-zebúb (Sátán). E fenevad a rémvilág teremtője, tudvalévően az Úr ellenlábasa, a mindenséget kiteljesítő negatív pólus.
A második személy a barbárság apostola. Ő le is leplezte magát, midőn utolsó művei egyikét „Az Antikrisztus” címen vágta a világ arcába.[*]
A harmadik személy pedig a gonosz szellem, mely valamennyi emberben ott rejtezik. Olyannyira így van ez, hogy semmiféle bizonyítékot nem igényel: elég a krónikák véres lapjaira tekinteni...

 

 

 

 
   ’38. jún. 13.
Legutoljára ragadtam tollat. Észveszejtő kimondanom, de nem titkolózhatom az idők végezetéig… A Mindenható nem mindenható többé. Az ördögi személyiség erősebb lett isteni teremtőjénél. 
Barátaim és ellenségeim, elevenek és holtak! A lélek ege végleg elsötétült. A szakadatlan patadobogás az Apokalipszis lovasait jelzi, és mi mind egy szálig odaveszünk. 
[...] 
Mert az örökkévalóság olyan, akár egy hosszú-hosszú sikátor. Ha emlékezetem nem csal, néhány középkori szerző folyosóhoz vagy alagúthoz hasonlította. 
[...] 
És most halljátok meg borzasztó betetőzését az összes paradoxonoknak: 
HALLER TITUSZ FARKAS A SÁTÁN KEGYELMÉBŐL MEGLÁTTA AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG VÉGÉT!
 

lucifer2.jpg


 


[*] Itt hihetőleg Nietzsche 1888-as Der Antichristjére történik utalás. (A kézirat anonim megtalálójának jegyzete.)