Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XX / Egy kabbalista tévedése

 

 
 
XX / Egy kabbalista tévedése

 

 
 
Ilyesfajta mondatok tanúskodtak a lelki bajról:
 

’38. febr. 18.
Hetek óta beteg vagyok. Láz égeti a csontjaimat. Más gyötrelmes tünetek is vannak, de a jó ízlés megtiltja, hogy szóljak róluk. Ha tehetném, örömest meghalnék. 

 

 
’38. márc. 21. 
Vagy én értelmeztem rosszul a szöveget, vagy Gudmundsson ráolvasásai fabatkát sem érnek. 
[...] 
Átkozott északi kuruzsló!
 
’38. márc. 29.
Ha a Gonosz része a mi világunknak, úgy a Jó is része az ördögadta világnak. 
Továbbá: az inferno a teremtés fonákjának csupán egyik sarka. Sokkalta kisebb jelentőséggel bír, mint ahogy a teológusok vélik. Ennek folytán a sátán nem csak a pokol fejedelme – de egyenrangú Úr (egyazon erővel, hatalommal és állhatatossággal).
 
’38. ápr. 17. 
E rettenetes titok mellett eltörpülnek a mítoszokból ismerős szörnyetegek. 
Jó ideje a sárkányok is kerülik a lencse környékét. Talán helyet kell adniuk a Sötétség Urának, aki praktikáival életre bűvölte őket? 
[...] 
Egészségi állapotom valamelyest javult.
Az utolsó hófolt is elolvadt, de nem vigasztal.
 

lurja.jpg

 
’38. máj. 5. 
A kabbalista Jichák Lurja Askenázinak hajszál híján igaza volt; csak abban tévedett, hogy a határtalan lény, az En-Szóf nem azért vonult vissza önmagába, hogy szálláscsinálója legyen tulajdon teremtésének, hanem azért, hogy – ha kényszerűségből is – a Diabolusnak teret adjon... (Otromba túlzás, hogy Isten elárulta, megcsúfolta, majd magára hagyta az embert!) 
Ez Lurja tanításának igazi értelme.