Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XV / Versek, szentek, sárkányok

 


 
XV / Versek, szentek, sárkányok

 

 
 
Akármi volt is e rögeszmés ténykedés, bizonyos, hogy unokafivérem nem folytatta a következő év derekáig. Legalábbis szűkszavú jegyzeteiből, melyeknek fogalmazása ideges buzgalomról tanúskodott, ez hámozható ki. Talán túlságosan megrendítette, amit látott vagy látni vélt...
Mindenesetre hosszú hónapokon át tartózkodhatott fönti tevékenységétől – azután újabb lázas, többé-kevésbé kóros időszak vette kezdetét. Úgy tűnik, közben nem fordult se orvoshoz, se a rokonsághoz.
Az első (beteges képzelgések felé mutató) följegyzés majdnem egy esztendővel későbbi:
 
   ’36. aug. 20.
Szent István ünnepéről Szent György jutott eszembe. És ami várható volt, a gyötrelmes gondolatoknak már nem tudtam gátat vetni...
A katonaszent attribútuma a sárkány. Mint ahogyan könnyűszerrel lehetne Lanceloté vagy népmeséink egyik-másik hőséé is. De ez már megint lapos folklore, sőt annál is rosszabb: irodalom.
Tegnap égettem el a verseimet.[*]   

  

szentgyorgy.jpeg

  
   ’36. szept. 29.
Összeszedtem minden ismeretemet a sárkányokról. Egy korai tanulmányomban példának okáért azt írtam róluk: „Gyíktestű, denevérszárnyú, óriás csodalények.”
Tudálékos, könyvízű mondat. Amellett szemenszedett hazugság.
A sárkányok hús-vér szörnyetegek!

 




[*] Kétségkívül meglepő unokabátyám sokoldalúsága. Eszerint a Poe nyomdokain járó gótikus történetek írása mellett rímfaragással és – talán – költészettannal is foglalkozott. (H. Zs. megjegyzése.)