Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XIX / Mekkai kinyilatkoztatások


 
XIX / Mekkai kinyilatkoztatások

 

 
 
Unokabátyám a tavaszutón és egész nyáron egyetlen sort sem írt, vagy ha igen, akkor elégethette jegyzeteit, mert még széttépett papírfoszlányokat sem találtam, noha szögletről szögletre tűvé tettem a kastélyt.
A rendhagyó diárium csak késő ősztől folytatódott:
 
   ’37. nov. 9.
Künn vihar tombol, s az időjárás összhangban van a kedélyemmel. Minden zsalugátert be kellett csuknom, de legalább addig se rágódtam a borzalmakon. 
Egyre inkább úgy látom, hogy a teológiai fő bűnök a lencse mögötti, feje tetejére állított teremtésben erényekként jelennek meg.
Evagriosz forog a sírjában...
 
(Dátum nélkül.)
   Gyertyát gyújtottam a közelgő karácsony tiszteletére. Félig-meddig földíszítettem a nemrég kivágott (és a szalonban fölállított) fenyőfát is.
Csak tegnap jutott el hozzám a híre, hogy Spanyolországban polgárháború dúl. Romániában sem túl rózsás a helyzet, azt hiszem. A király, a Vasgárda meg a kommunisták… De hagyjuk a politikát! 
Egész este a lelki üdvömért imádkoztam. 
 

’37. dec. 25. 

A „Kinyilatkoztatások”-ban Ibn Arabi azt írja (XIII. sz.): „... a mysticus állapotot csupán a tapasztalás jóvoltából lehet megismerni; az emberi elme gyönge kiokoskodni, s algebrai levezetés útján sem juthat el hozzá. Ennek a tudásnak az emberek nyája elől rejtve kell maradnia. Mélységeit nehéz elérni, s a veszedelmek igen nagyok...”

 

 

 
Mivel magam is kíváncsi lettem a nagy mór bölcselő, Ibn al-Arabi művére, elhatároztam, hogy megkeresem, s belelapozok. Egy unokafivéremtől származó kartotékrendszer alapján sikerült is rábukkannom a Mekkai kinyilatkoztatások húsz kötetére – mégpedig a ß jelű polcon.
 

ibnarabi.jpg

 
A Titusz által idézett sorok fekete irónnal voltak aláhúzva a VII. könyv első oldalán.
 
*
 
Ezután (néhány hónapig) sűrűbben követték egymást a följegyzések: 
 

’38. jan. 21.
Meg vagyok rendülve. Két szentháromság! 

 

 

’38. jan. 26. 

Valahányszor megszerkesztem a csillagot, akaratlanul is tanú leszek a mindenség pörében.
[...]
Késlekedés nélkül le kell írnom, amit ott megpillantottam. Éspedig szabatos stílusban, hogy a tudomány is hasznát vegye. 
Ma azonban még nincs erőm; talán holnap...

 

 

 
   Kétségkívül történt valami azon a télen. De micsoda?
Az írás is nehezebben olvasható, mintha a sorokat reszketeg vagy idegesen rángó kéz vetette volna papírra. S ez hihetőleg egy pszichotikus folyamat kezdete volt...