Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.15

Jáfet lencséje - XII / A küklopsz pillantása


 
 
XII / A küklopsz pillantása

 

 
 
E súlyos, visszafordíthatatlan döntést követően továbbra is hasonló gyakorisággal, bár mind borzongatóbb tartalommal követték egymást unokabátyám naplójegyzetei.
 
   ’35. jún. 6.
Hihető ez egyáltalában? Vagy puszta képzelődés? Egy különálló világ, ahol a babonás agyrémeknek vélt szörnyalakok materializálódtak? Ha igaz, úgy ezt a másik oldalt maga a sátán teremtette – az isteni Teremtés ellenében (netán kiegészítéséül). 
Vagy meghibbantam, s orvosi segítségre lenne szükségem?
  

szorny2.jpg

  
   ’35. júl. 2.
Egy hónapja alig hunyom le a szemem. Képtelen vagyok egyvégtében akár csak három órát is aludni. Azt hiszem, a sok olvasás és jegyzetelés nem tesz jót az egészségemnek, s ez a külsőmön is meglátszik.
   Nincs bátorságom a tükörbe nézni. (Ahogy Octavian Voinea portréját is kerülöm, melyet Stefan Maiorescu az örökösök tiszteletlenségével hagyott a nyakamon.)
[...] 
A szárnyait kiterjesztő szörnyetegnek macskapofája és emberteste volt. 
Ha emlékezetem nem csal, az Inka Birodalom egyik törzse képzelte ilyennek az istenséget!
 
   ’35. júl. 17.
Eliade szerint senki sem állíthatja, hogy ismeri a holtak valamennyi édenét, poklát, al-, más- és túlvilágát. Azt se jelentheti ki meggyőződéssel, hogy tudja az utat ezekhez a csodavilágokhoz. Abban viszont bizonyos lehet, hogy a szóba jöhető utakon lesz egy folyó és egy híd; egy tenger és egy ladik; egy szakadék, faóriás, barlangszáj... 
(Vagy pedig egy lencse formájú ablak, teszem hozzá én.)
 
   ’35. júl. 29.
Tegnapelőtt este már nem bírtam tovább, s a kastély „borospincéjében”, ahol jobb híján a tüzelőt is tartom, leittam magam a sárga földig. Órák hosszat henteregtem a saját piszkomban, két rakás tűzifa közt – alámerülve az animális létbe.
   (Tagjaim még most is irgalmatlanul sajognak, s a kín csak félórákra csillapul.)
[...] 
A küklopsz pillantása mindenesetre idegborzoló volt.