Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.12

Jáfet lencséje - VIII / Ezoterikus nyomok

 

 

 
VIII / Ezoterikus nyomok
 
 
– Többek közt megvan a házi gyűjteményemben Athanasius Kirchertől az Oedyptus Aegyptiacus – folytatta a kalmár, alig titkolt büszkeséggel a hangjában. – Mint talán ön is tudja, elsőként Kircher gyürkőzött neki a hieroglifák megfejtésének. Lenyűgöző ember volt, elsőrangú szerző. Milyen emelkedett hangulatban lehetett azon a csodálatos napon, amikor rájött, hogy az egyik hieroglifa azt jelenti: „az isteni Ozirisz jótéteményei a szellemek sora által szereztessenek meg…” Aztán persze színre lépett Champollion. Kevély, ám borotvaéles eszű nyelvzseni volt. Micsoda találékonysággal fitymálta le a szent szimbólumokat!
– És melyikük hibázott rá?
– Isten ments, hogy én tegyek igazságot a kérdésben – szerénykedett Stein. – Egyébként nem is olyan nagyon ritka mű a Kircheré: kevesebbe kerül, mint egy versenyló… De megvan az Amphiteatrum sapientiae aeternae XVI. század végi kiadása is. Állítólag csak két példányt őriznek belőle az egész világon. Az enyém a harmadik.
 

kabbala2.jpeg

 
Igyekeztem eltitkolni hitetlenkedésemet, s bár nem vagyok megszállott dohányos, zavaromat leplezve újabb cigarettára gyújtottam.
– A legnagyobb kincsem azonban egy Kabbala denudata. Az ábrái láttán mindig valami misztikus tériszony lesz úrrá rajtam. Nyilván tudja, hogy ezt a művet kivonatosan és csapnivalóan fordították le angolra, és a rossz szöveget aztán nem szégyellték terjeszteni Londontól Glasgow-ig.
Nem tudtam.
– Bizonyára hallott már arról a botrányos körről is – folytatta Stein zavartalanul –, amelyik a brit szigetek irodalmárait úgy lenyűgözte. Volt bátorságuk Golden Downnak hívni. Persze egy ilyen, titkos okmányokat hamisító társaságtól nem telhetett ki más, mint a véget nem érő elkorcsosulás, egészen a Sátán Gyülekezetéig… Ha tudná, kedves Haller úr, hány és hány enyhén szólva kétes auktorba ütközik az ember, ha effajta dolgok tanulmányozására adja a fejét!
– Csakugyan?
– Ott van példának okáért az a francia, valami Saint-Yves, a teljes neve most nem jut eszembe, aki azt bizonygatta, hogy egy szép nap megjelent nála Párizsban egy rejtélyes afgán vagy indus… Állítólag ez a személy fedte föl előtte a hétpecsétes titkot, a Világ Monarchájának székhelyéről, Agarttháról, melyet aztán Saint-Yves részletesen le is írt a Mission című könyvében. Ez a mű befolyásolta a korszerű politikai gondolkodás nem egy képviselőjét, mint azt ön is tudja…
Tudatlanságomról újra mélyen hallgattam, megelégedve egy hozzáértő bólintással.
– Dióhéjban arról van szó – hadart tovább Stein –, hogy föld alatti városok vannak Agartthában, ahol a szent nyelveket tanulmányozzák, olyan odaadással, amilyennel Körösi Csoma tanulmányozta a tibetit. Agarttha bölcseinek célja az, hogy eljussanak az egyetemes nyelvhez. De foglalkoznak biológiai kísérletekkel is, rendkívüli képességű állatokat teremtenek, mindenféle szörnyeteget… Ha pedig túlságosan nagy titkok nyitját feszegetik, megesik, hogy a levegőbe emelkednek!
– Maga elhiszi ezt?
– Én nem, de a néhai unokatestvére elhitt belőle valamit, mert egyszer azt mondta, hogy létezik egy ellenvilág, ahol szörnyeket teremtettek, ha nem is úgy, mint Saint-Yves leírásában. Igaz, erről nem volt hajlandó többet elárulni…
 
*
 
A vacsorához ivott testes bor éppúgy a fejembe szállt, mint Stein választékos, nevekkel és címekkel megtűzdelt szóáradata, így csakhamar jó éjszakát kívántam, s Dáviddal a sarkamban nyugovóra tértem…
Ám másnap pirkadatkor a kalmár mondott valami különöset, mikor már a bakon ült, s kezébe ragadta a gyeplőt is:
   – A maga helyében nem maradnék túl sokáig ezen a helyen. – Azzal a vendéglátásért cserébe átnyújtott egy kisebb zsák vágott dohányt.
Ekkor jutott eszembe, hogy ki szerettem volna faggatni Tituszról, de kínos mosollyal csak annyit kérdeztem:
– Rám akar ijeszteni, barátom?
Stein azonban válasz helyett némán búcsút intett, és megrántotta a gyeplőt, mire fölnyerített az izmos hegyvidéki ló. Hintázva lódult meg az olcsó árutól roskadozó kocsi, majd nemsokára eltűnt azon az úton, amerre a postát is szállították…