Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.12

Jáfet lencséje - VII / A kalmár

 

 
 
VII / A kalmár

 

 

 

Unokabátyám annak idején megemlítette, hogy néhanap felbukkan a környéken egy Stein nevű vándorkereskedő, félig szász, félig zsidó, aki meglepően jártas az okkultizmusban, s aki többnyire a Retyezát égbenyúló ormai felől érkezik, meghál a kastély földszintjén, majd másnap reggel, jó korán fölhág a lovas kocsi bakjára, és odábbáll. A kosztért-kvártélyért áruval fizet.
  

vandor2.jpeg

  
   Háztartási eszközöktől antikvár könyvekig mindennel kereskedett ez a Stein, s ha Titusznak az ellenértéken felül is megtetszett valami, akkor pénzt adott érte, de ilyesmi ritkán fordult elő, és a kalmár inkább csak azért érintette a kastélyt, mert útba esett neki (bár lehet, hogy a tulajdonossal való tudományos színezetű beszélgetés is kedvére volt).
 
*
 
Egyik nap kenetlen kocsikerekek zörgése zavart meg. Némi tanácstalanság után rájöttem, hogy a hívatlan vendég nyilván Stein, a vándorkereskedő, akivel így módomban lesz majd személyes ismeretséget kötni, sőt alkalomadtán kifaggathatom Titusz furcsaságai felől is…
Nem tévedtem, mert a küszöbön tényleg egy kalmárforma férfi mélázott. Erről előbb az ablakon kilesve meg is győződtem, s csak aztán nyitottam ajtót a tapintatosan halk kopogtatásra.
– Nem voltam biztos benne, hogy találok itt valakit – mentegetőzött a bátortalanságáért Stein, miután kölcsönösen üdvözöltük egymást és ki-ki megmondta a nevét. – Jól ismertem a kedves rokonát. Derék, magának való ember volt, igazi tudós, abból a fajtából, aki nem a dicsőségért műveli a tudományt, hanem… elhivatottságból. – Örült, hogy megtalálta a keresett szót, majd hívásomra beljebb óvakodott.
Letelepedtünk a nappaliban.
…Beszélgettünk erről-arról, csupa olyan témáról, melyről a tapogatózva ismerkedő társalgók szoktak. Egy pipa dohány elfüstölése után Stein föl is állt, engedelmet kérve, hogy ellássa a lovát, és biztonságba helyezze az árukészletét abban a melléképületben, ahol Dávid szokott éjszakázni, valahányszor megrémisztették a toronyszoba felől hallatszó hangok.
 
*
 
Vacsora után a kandalló tüzénél melegedve ütöttük agyon az időt.
Stein csibukozott, én egy szál magam sodorta cigarettát szívtam, s a beszélgetés kezdett elmélyülni (akár az ismeretség és a belőle fakadó bizalom). Vendégem nem csak azt vallotta be, hogy származása miatt szorongással töltik el a nürnbergi törvények lehetséges következményei, hanem egy váratlan fordulattal azt is, hogy gyerekkora óta hisz a szellemekben, vámpírokban és mindenféle kreatúrákban, melyekről épp eleget hallott az erdélyi hegyek között.
– Olvastam is róluk – tette hozzá szemérmesen, őszbe csavaródó szakállát simogatva.