Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.08

Jáfet lencséje - V / Hangok árnyékában

 

 
 
V / Hangok árnyékában

 

Egy éjszaka a földszinti nappaliban üldögéltem a kandalló előtt, s Lovecraft The Gable Window-ját[*] olvastam az egyik amerikai ponyvamagazinban – melyre az X jelű könyvespolcon bukkantam rá, épp a Dracula legfrissebb francia fordítása és egy német nyelvű Frankeinstein közt –, mikor az ajtón (?) macskaféle állat kezdett kaparászni. Annyira jellegzetes volt a hang, hogy föltápászkodtam, s kézilámpásommal meg kovás puskámmal körüljártam a kastélyt; még azt a nyikorgó oldalajtót is megnéztem, mely az épület legkorábban elkészült szárnyához vezetett. Színét sem láttam az állatnak: beleveszett a sötétségbe vagy felszívta a sziklákra hulló holdsugár. Rikkantottam kettőt-hármat, minden eredmény nélkül. Alig ültem azonban vissza olvasmányomhoz (mely mintha rólam szólt volna), amikor a kaparászás megismétlődött; vagy fél tucatszor zavart meg, de bárhogy igyekeztem, nem sikerült megpillantanom a karmok viselőjét; végül úgy felpaprikázódtam, hogy ha akkor puskavégre kerül a bajkeverő, talán le is puffantom.
Önmagában ez az eset olyan hétköznapi, hogy kár lenne több szót vesztegetni rá. Hát nem lehetséges, hogy egy kóbor állat, amely unokafivéremet jól ismerte, engem pedig sose látott, elinalt a felbukkanásomra?
...Ám nagyjából két hét múlva hasonló dolog történt, igaz, egyvalamiben szembetűnő módon különbözött az előzőtől. Macskakaparászás helyett most öblösen hörgő hangot hallottam, mintha egy sebzett elefánt kapkodott volna levegő után az ablakok előtt, s ettől irracionális rémület kerített hatalmába. Ugyanaz történt, mint a múltkor: tisztán hallottam a hangot, de semmit se láttam. Füleltem; nem volt ott semmi – csak a megfoghatatlan zihálás. Elefánt[**] az erdélyi havasok közt? Képtelenség.
 

elefant.jpeg

 
A vissza-visszatérő kaparászáson és ziháláson kívül néha erősbödő morgást is lehetett hallani, máskor nem emberi kacajt... Hallucinációra gyanakodtam, mert a hangok a nappal és az éjszaka minden szakában előfordultak, akár szép volt az idő, akár viharos; ezért ha a kastély körül csakugyan lett volna valamilyen állat, észrevettem volna, mielőtt eltűnik az erdő borította hegyoldalak közt.



[*] Az elbeszélés valójában egy epigon jó szándékú „utánzata”, de rokonomhoz hasonlóan néhanap én is hadilábon állok a nevekkel, a címekkel és az időbeliséggel. (H. Zs. megjegyzése.)
[**] A vastagbőrűről jut eszembe: akkoriban zajlott ez, mikor az olaszok kitörtek Abesszíniából, megnyitva az afrikai frontot. (H. Zs. megjegyzése.)