Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.12

Jáfet lencséje - IX / A félbeszakadt levél


 
 
IX / A félbeszakadt levél

 

 
 
Tulajdonképp Stein látogatása volt az oka, hogy elhatároztam: tüzetesebben szemügyre veszem unokafivérem munkáját. Ekkor már nem láttam más megoldást, mint hogy rokonom rendezetlen papirosai között keressek magyarázatot a kastélyban elő-előforduló tüneményekre.
 

vojnich.jpeg

 
A földszinten találtam is egy befejezetlen levelet az íróasztal mélyén. Nekem szólt, s kiderült belőle, hogy Titusz tudatában volt egészsége rohamos hanyatlásának: a szomorú vég esetére szóló rendelkezései egyikének szánta. Nyilván nem sejtette, hogy ez milyen hamar bekövetkezik, mert a levelet több mint egy hónappal halála előtt kezdte, majd miután belökte az asztalfiókba, nem vette elő többé (bár még elegendő ideje lett volna a befejezéshez). 
 

Kedves Zsigmond – írta –, a legkitűnőbb orvosok szerint nincs sok hátra az életemből... 

Sohase feledd, hogy a fenevad bélyege nem afféle külső jel, amit mindenki homlokára rásüthetnek. De hagyjuk a papolást! 

Valamennyi vallás (és idealista tan) csak a természetfölöttire irányuló megfejtési kísérlet. Legrosszabb esetben pedig a lét leegyszerűsítése holmi sakkpartivá, melyet Isten játszik az emberrel.
[…][*]  
Mivel végrendeletemben téged tettelek meg egyetlen örökösömmé, most szeretném azt kiegészíteni néhány utolsó meghagyással, amiket, könyörögve kérlek, ne mulassz el teljesíteni! Kivált az alábbi három dolgot muszáj maradéktalanul és tétovázás nélkül elvégezned: 
I. Az iratszekrény A, B és C rekeszében található összes kéziratot el kell égetni. (Én érzelmi okok miatt nem vagyok rá képes.) 
II. Az X, Y és ß polcokon levő valamennyi könyvet, térképet és bestiáriumot át kell adni a gyulafehérvári főiskola könyvtárának. (Nekem már nincs erőm egy nagyobb utazáshoz.)
III. A Jáfet lencséjét, vagyis az emeleti toronyszoba ovális üvegablakát össze kell törni. Korántsem elég egyszerűen kivenni a falból és máshová helyezni, muszáj apró darabokra zúzni, amíg nem késő! (Őszintén bevallom: én már gyáva vagyok egy ilyesfajta hőstetthez.) 
Az I. számú utasítás vonatkozik a Poe modorában írt „gothic novel”-ek töredékeire is, hiszen amikor papírra vetettem őket, még nem voltam birtokában a végső igazságnak – s nem célom szaporítani a világ hazugságait. (A legfőbb hazugság maga a teremtés, noha Isten tagadhatatlanul létezik: a terve nagyszabású, szándéka becsületes, jóakarata pedig kétségbevonhatatlan.) 
Elvárom döntéseim tiszteletben tartását. Ezeket véghez kell vinned, máskülönben te lehetsz a felelős érte, Zsigmond, ha valami jóvátehetetlen történik az emberiséggel. Szörnyű veszedelem szabadulhat a világra nyomorult Tituszod könnyelműsége és fatális kíváncsisága folytán! 
[…] 
Ideát nincs másik oldal. Sok kis pont van, nem pedig két nagy felület. 
Igaz, vonzódhatom eszmékhez és hipotézisekhez, de ugyanezekhez még milliónyian vonzódhatnak a földkerekségen, akiket nem érdemes mindenáron rokonszenvesnek találnom. Hová esik így az én oldalam? Miért nincs bennem elegendő buzgóság ahhoz, hogy valakit pusztán a családfájáért szeressek vagy gyűlöljek? 
[…] 
Hiba volt megvásárolnom ezt az átkozott kastélyt is, ám a lencse miatt olyan épületre volt szükségem, melyben különös, megmagyarázhatatlan események zajlottak le. Stefan Maiorescu ugyan elmondta, hogy anyai nagybátyja, akinek ő az egyetlen örököse, már régóta hóbortos ember hírében állt. Én viszont konokul hittem, hogy a széltében suttogott kísértetjárás nem lehet csupán Octavian Voinea bolondériája, még kevésbé a domnul szélhámossága. Voltak persze elegen, akik szemfényvesztést, olcsó spiritizmust emlegettek, s a józan észre hivatkoztak. Mondanom se kell talán, hogy megátalkodottságomban fütyültem minden kifogásra és ellenvéleményre. 
Erről azonban nem írok többet, mert más tennivalókról is szólni akarok még, csak bírjam lélegzettel. Az imént vért köhögtem, de nem számít! Éspedig arról, hogy...

 

 

 

 
Ám itt unokabátyámat megzavarhatták, s ő a mondat közepén abbahagyta a levelet.
Mit hámozhattam ki e furcsa utasításokból, melyek rokonom zaklatott idegállapotáról éppúgy tanúskodtak, mint betegségének drámai romlásáról? Azt még megértettem, hogy a könyveknek és egyéb kiadványoknak a gyulafehérvári főiskola bibliotékájában a helyük. De miért kell elégetni a tudományos értékkel bíró kéziratokat? És ami az ablakot illeti: összetörése a rejtelmes hangok dacára is ostobaság (fölösleges pénzpocsékolás) lenne, hiszen legkésőbb a tél közeledtével hozathatnék új ablakot Déváról. A levélnek ez a része sajnálatos módon csak fokozta nyugtalanságomat; eltökéltem, hogy mélyebben belemerülök Titusz unokabátyám dolgaiba.


 


[*] A homályos, helyenként durván szentségtörő eszmefuttatások közlését nagyrészt mellőztem. (A kézirat anonim megtalálójának jegyzete.)