Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.08

Jáfet lencséje - I / A túlvilágkutató hagyatéka

 



JÁFET LENCSÉJE
 
 
 „Egyes démonok [...] a csalfaság szellemei – példának okáért az a hazug lélek volt ilyesféle, aki Aháb próféta szájából mászott elő. Ezeknek a fejedelme Python, a kígyó...”
(Agrippa von Nettesheim: De occulta philosophia)

   

„Tudok, többet, mint az úgynevezett tudósok. Tudom, hogy fent éppúgy van, mint lent. És más tudnivaló nincs.”
(Umberto Eco: A Foucault-inga)[*

 
  

 I / A túlvilágkutató hagyatéka

 

Bár nem vagyok embergyűlölő, világéletemben hajlottam a remeteségre.
Igaz, a férfiakat egymagukban elviseltem volna – az asszonyokat és gyerekeket szerettem is –, de régóta fullasztott a piacok, kikötők és politikai gyűlések levegője. Legtöbbet forgatott olvasmányom pedig még a krisztusi korban is a Robinson Crusoe csonkítatlan magyar fordítása volt (a Teremtés könyve mellett).
 
*
 
A fentiek ellenére nem minden balsejtelem nélkül érkeztem meg Titusz unokabátyám kastélyába, alig egy hónappal korai halála után, nehéz málhámmal, mely javarészt kétszersültet, szárított halat, cukrot, teát és vágott dohányt tartalmazott. Hátizsákom aljába gyömöszölve néhány ujjas, fehérnemű és fél tucat gyapjúharisnya is megbújt. Olvasnivalót egyáltalán nem hoztam magammal, mert tudtam, hogy új lakhelyem dugig lesz könyvvel.[**]
A zord sziklák csöppet sem voltak hívogatóak a Kárpátok közt elterülő szurdokban (bár a kastélytól nem messze tiszta vizű forrás fakadt); mindamellett jóleső érzéssel költöztem be, hiszen kedvelt rokonom méltónak talált arra, hogy örökül hagyja rám búvóhelyét.
A hajdani Voinea–Maiorescu-birtok, melynek határában mohlepte, százados fenyőóriások magasodtak, évekig lakatlan volt. Miután a falakat építtető bojár hanyatt-homlok elhagyta – nemsokára a temesvári tébolyda „úri” szárnyában kötött ki[***] –, a kastély gazdátlanul porosodott... Végül unokabátyám vásárolta meg az örököstől, aki (állítólag) elégedetlen volt a jövedelemmel, melyet a siralmasan kiszipolyozott föld nyújtott; e vétel nem volt éppenséggel megfontolt cselekedet. (Nincs okom köntörfalazni: a megfontoltság semmiképp se tartozott a H. família erényei közé.)
Haller Titusz Farkas régészetet és etnográfiát tanult előbb Krakkóban, később – egy szerelmi csalódás után – Bécsben és Párizsban. A Sorbonne-on végzett, ahol bele-belekóstolt az irodalomtudományba, sőt saját szakállára vallástörténettel is foglalkozott. Szerteágazó tanulmányai befejezése után három évet töltött a maja indiánok romvárosaiban, majd ugyanannyi időt Tibet eldugott hegyei közt; rebesgetik, hogy hazafelé jövet vargabetűt írt le, s útba ejtett egy sivatagi kolostort is, ahol különös látomásai támadtak. Ám erről ő maga sohasem beszélt...
 

latomaa.jpeg

 
A királyi Romániában több egyetem katedrája várta az időközben hírnévre szert tett fiatal régészt. (E hírnevet a francia folyóiratokban hébe-hóba megjelenő, de annál nagyobb vihart kavaró tudományos cikkeinek és a bennük vázolt hipotéziseknek köszönhette.) Ő azonban még Kolozsvárra sem fogadta el a professzori kinevezést, hanem megvásárolta a rossz hírű Voinea–Maiorescu-birtokot – igaz, példátlanul alacsony áron –, s hozzálátott a kastély átalakításához. Fáradhatatlanul dolgozott. Nagykezű szász kőműveseket hívott Szebenből, míg a kubikosmunkára környékbeli cigányokat szerződtetett (akik szerint a birtokon magasló roppant fenyők gyökerei a pokolig, felső ágai a mennyországig nyúltak). Ezután minden teketória nélkül lebontatta – egy kivételével – az összes melléképületet, a főépületet pedig úgy „korszerűsítette”, hogy az messze túltett a csöndes romboláson, amit fennállásának száz éve a kastéllyal művelni tudott...


 


[*] A mottókat a kézirat állítólagos megtalálója választotta, s ő adta a zsurnaliszta ízű fejezetcímeket is. Egyébként a második idézet „sarktétele” eredetileg a Tabula Smaragdinában szerepel. (A szerk.)
[** Később a pincében találtam konzervhúst, óbort, többfajta fűszert, és az ölembe hullott hasonló termetű unokafivérem ruhatára is. (Haller Zsigmond megjegyzése.)
[***] O. Voinea a rákövetkező esztendőben elhunyt. Halálának körülményei mindmáig tisztázatlanok. (A kézirat anonim megtalálójának jegyzete 1999-ből.)