Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

BÓK

 

 

 

A férfi festőművésznek készült, a nő kurtizán volt. A pezsgő bécsi forgatagban ütköztek egymásba, a sugárutak csomópontján. Még aznap éjjel a kedves, vidám nő a komor, sápadt férfi szeretője lett...

Hamarosan kitört az első világháború. Az agg császár bizakodó volt, népei szintén. Hadoszlopok énekeltek a csattogó zászlók alatt, a száraz szélben. 

 

* 

 

A bevonulás előtti utolsó éjszaka történt. Tébolyult, állati szeretkezésük közepette a nő egy ízben belenézett a férfi verítéktől csillogó arcába. Rossz volt a világítás, csak az utcáról szűrődött be kevés fény; kinn zuhogott, csapkodott az eső.

– Olyan ördögi arcod van, uram – mondta a nő.

 

 

A simogató kéz, szőrös kis lény, megtorpant. A férfi teketóriázni látszott, vajon bóknak vegye-e a jeges éllel koppanó szavakat – vagy odasuhintson egy pofont. Csak egyetlen pillanatig tartott a csönd, ám e pillanat a végtelenbe nyílt, keresztülrepesztve az évszázadokat, hátra, egészen a Nérók és Caligulák minden lélegzetvételnyi habozásáig, tétova szemrebbenéséig...

Jószerével lúdbőrzött körülöttük a levegő. A kapualj felől verkli nyekergett, s a Strauss-melódia összemosódott az eső sustorgásával.

– Igazad van, szerelmem – mormogta végül a férfi, s művészujjait belevájta a nő buja testébe. 

 

* 

 

hitler.jpeg

 

  Másnap Adolf Hitler fütyörészett borotválkozás közben.

 

(1995)