Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 
AZ ÁLLHATATOSSÁG DICSÉRETE (Lázadó jegyzetek)
 
 
A kukacok egyre kövérebbek lettek.
Kifacsart pózban heverő porhüvelyem zsíros legelőül szolgált. Valami rágta a gerincemet: egy újabb mohó cinkos. Tátott számba gyökérdarabok hulltak a magasból. Hajszálvékony gyökérdarabok, amilyenek a semmibe veszett erek voltak.
Ujjaim végén pikkelyek módjára foszforeszkáltak a hosszú körmök. Szomorú szemgödröm legalján férgek tanyáztak. Csomókban foszlott a hús konok csontjaimról.
Még mindig vártam.
 

siras.jpeg

 
Koponyám fehér szirt volt a halál tengerpartján. A fogak csorba kagylók. Állkapcsom némán összeroskadt, a nyelvemet elorozták. Fakón derengő csigolyáim szánalmas kövületté züllöttek. Bogarak nyüzsögtek a szívem helyén.
Mindezek tetejébe egy cikcakkban mászó csiga nyomával szégyenített meg a természet.
 
*
 
Ekkor végre megértettem, hogy nincs visszaút.
 
(1993)