Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

A LOVAGKOR ALKONYA (Lázadó jegyzetek)

 

 

A keresztes lovag zsebre dugott kézzel egyensúlyozott a halott járdaszélen, mikor megpillantotta a szaracénokat. Vad ábrázatuk láttán érezte, hogy baj lesz, mégsem ment át a túloldalra. Nincs mitől tartani, gondolta szokásához híven, s ahogy a háborús filmekben megfigyelte, élettelen maszkká üresítette arcvonásait. Zsebe mélyén gázspray lapult.

Ahogy közeledett, az egyik szaracén különösképp kihívó pillantással méregette, megvető félmosolyt gyűrve a szája sarkába.

 

 

keresztes.jpeg

 

 

Ez kezdi, gondolta a lovag. Unalomig ismerte már a Szentföldet és lakóit, akárcsak önmagát... Léptei gépiesek lettek, de azért nem állt meg, nem tért ki. A veríték megcsillant kopaszra borotvált fején. Feszülő izmokkal haladt az utálattal vegyes gúny kereszttüzében, fekete bakancsára szögezett tekintettel. Alvajárónak tűnt, holott nagyon is éber volt, ugrásra kész.

Elhagyta őket, baj nélkül. Már azt hitte, megússza, de aztán utána vágott az éles hang, a kötekedés dölyfével, kíméletlenül:

– Hát neked mi keresnivalód van itt?!... Te félkegyelmű!*

Zavarba ejtő hirtelenséggel torpant meg. Bár józan esze azt súgta, menjen tovább, az ostoba kivagyiság hátraarcot csináltatott vele; cipőtalpa megcsikordult.

Kurta, szikrázó párbeszéd pergett le a keleti ég alatt.

– Mondtál valamit?

– Mondtam.

– Ismételd meg!

És a másik – pimasz vigyor kíséretében, csípőre tett kézzel – megismételte...

 

*

 

A többit a gázspray végezte el. A szaracén üvöltve görnyedt össze, szitkozódott, bibliai átkokat kevert modernekkel. Társai szeppenten álltak. A keresztes pedig, mint aki jól végezte dolgát, továbbment történelmi útján, a Jeruzsálemi Királyság felé.

Senki sem követte.

Csak három sarokkal arrébb oldódott gyomrában a görcs. Néhány pillanatig diadalittas öröm járta át, a győző hájas elégtétele. Majd egy idézet jutott eszébe a könyvből, amelyet egy csavargóforma próféta tukmált rá, s amelyet az utóbbi időben hébe-hóba föllapozott: „Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!”

Ezen elrágódott egy darabig.

 

*

 

De aztán a következő szaracén csapat is fölbukkant a sárga szemhatáron. S a karaván tevéi – a hajcsárok biztatására – szilajul kapálták patáikkal a sivatag homokját…

 

(1994)

 

* A valóságban nyilván kevésbé irodalmi ízű szavak csattantak fel. (A lektor jegyzete.)